Június első napján elérkezett végre a pillanat, amire a rajongük oly régóta vártak (vágytak): a Tokio Hotel kishazánkba érkezett. A látogatásról és arról, hogy
milyen Bill, Tom, Gustav és Georg élőben, csak a BRAVO-ban olvashattok!

Biztosak vagyunk benne, hogy a hazai TH-fanok már hetekkel a nagy esemény előtt megkezdték a visszaszámlálást, és valószínűleg a nagy nap előtt nem is
igen tudtak aludni. Ám a helyszínen egyáltalán nem lehetett érezni a kialvatlanságot, az őrület ellenben szemmel látható volt: a "hárdkórabb"
transzélmény-közeli állapotban (és kötelezően fekete-piros összeállításokban) leledző, transzparensekkel felszerelkezett rajongók már délelőtt a SYMA
Csarnok környékén lézengtek, illetve a bejáratnál várakoztak, és minden, a kapun beguruló autó láttán fülsüketítő visításban törtek ki, remélve,
hogy kedvenceik ott lapulnak a kocsiban. De nem. Kiderült, hogy a csapat gépe késett, így csak fél 3-kor értek egyáltalán földet. Vagyis maradt a várakozás.
Közben megtudtuk, hogy a srácok gyorséttermi kaját (pizzát és hamburgert) kértek. A sminkelési munkálat beletelt egy bő fél órába, ám ez volt az utolsó
mozzanat: nyílt az autó, amin belépett a halál lazaTom, hangos "Hi!" felkiáltással és az angol királynőtől ellesett, integetésszerű üdvözlő kézmozdulattal
köszöntötte az egybegyűlteket, majd (a többiekkel együtt) egyenként lepacsizott a közönségtalálkozó nyerteseivel. A fiúk kifejezetten jó hangulatban érkeztek
és abszolút készségesen abszolválták a kötelező köröket úgymint: fotózkodás, autogramok kiosztása és hasonlók. Aztán ugyanennyire könnyeden válaszolgattak
az ádáz sajtómunkások kérdéseire. Persze szóba került, hogy miként reagálnak a srácok az őket ért kritikákra. Tom szerint ez természetes, hiszen nincs olyan
együtte, mellyel szemben néhányan ne éreznének ellenszenvet. A negatív véleményeket tiszteletben tartják, a nagyon durvákon pedig legfeljebb nevetnek egy jót.
Elhangzott, hogy egyáltalán nem tartják magukat sztároknak. Kérdésünkre Georg és Gustav elmondták: nem zavarja őket, hogy az ikrekhez képest kicsit
háttérbe szorulnak, sőt hozzátették, ők igazából annyira nem is beszédesek. Fény derült továbbra, hogy Tom sapkagyűjteménye kb. 50 db-ot számlál, Bill pedig
annyira profi a make-upolásban, hogy egy átlagos napon 10-15 perc alatt "menetkész állapotba" hozza magát. A leglényegesebbet pedig a végére tartogattuk,
a fiúkat (pozitív értelemben) baromira meglepte, mennyien/mennyire rajonganak értük, ezért megígérték, hogy visszatérnek hozzánk még egy egész estés
fellépésre! A pontos dátumig lehet megint számolgatni a napokat...